De kérnek. Igaz, nem annyian, mint a nők, én viszont rendszeresen dolgozom férfiakkal.
Sokszor hallani képzéseken, segítő csoportokban és magánbeszélgetéseken is, hogy mindig csak a nők.
- Mindig a nők azok, akik odaállnak, ha probléma van a párkapcsolatban.
- Ők azok, akik keresik a megoldást, addig mennek, kutatnak, amíg megtalálják a megfelelő segítséget.
- Felelősséget vállalva próbálnak javítani a házasságukon, a párkapcsolatukon, mielőtt az elválás útját választanák.
Sokan teszik fel a kérdést, hogy
- Miért? A férfiaknak nem ugyanolyan fontos a kapcsolatuk?
- A férfiak miért zárkóznak el attól, hogy megpróbálják megoldani azt, ami elromlott az évek során (vagy ami talán soha nem működött igazán jól)?
Őszintén? Fogalmam sincs. Csak azt látom, hogy bár sokan állítják, hogy így van, én nem egyszer találkozom ennek az ellenkezőjével. Természetesen a statisztikáknak, a nagy számok törvényének nem áll szándékomban ellent mondani. Biztosan igaz ez, általában. Ugyanakkor nekem számos pozitív tapasztalatom van a férfiak fantasztikus hozzáállásáról.
Talán most vannak, akik azt gondolják, „persze, ez olyan, mint a mesében a fehér holló”.
Én meg erről azt gondolom, hogy nem feltétlenül. Érdemes ennek is adni egy esélyt. Ugyanis:
- Lehetsz Te az a férfi, aki úgy döntesz, hogy nem akarsz a nagy átlaghoz tartozni. Lehetsz az, aki érett férfiként felveszi a kesztyűt és harcol azért, ami igazán fontos neki.
vagy:
- Lehetsz Te az a nő, akinek a párja/férje dönt úgy, hogy nem hagyja annyiban a dolgokat, hanem rendbe fogja hozni a kapcsolatot/házasságot. Majd, amikor felveted neki, hogy „Szívem, tegyünk valamit, mert a dolgok nem a legjobb irányba mennek.”, akkor ő nem azt fogja mondani, hogy tegyél, amit akarsz, de köszöni, ő nem kér ebből. Hanem életed párja jól meglep és azt mondja: „Én is gondolkodtam már ezen. Örülök, hogy felvetetted, kérjünk segítséget.”
És ilyenkor indul a legjobb eséllyel két ember. Miért mondom ezt? Azért, mert többször találkoztam női ügyfelekkel, akik meg sem említették a társuknak, hogy eljönnek hozzám, vagy bármilyen módon segítséget keresnek. Ennek oka pedig csak annyi volt legtöbbször, hogy „Ugyan, a férjem, soha nem jönne el.”
Erre hoztam én Nektek egy saját ügyfélkörömből vett történetet. Fogadjátok szeretettel.
András és Zita története
Férfihang szólt bele a telefonba:
„M. András vagyok. Problémák vannak a házasságomban és keresek valakit, aki tud segíteni.”
Az első személyes találkozóra úgy érkezett, hogy egyetlen szóval sem bántotta a feleségét. Nem azt sorolta, hogy a társa mit rontott el az elmúlt 8 év során. (Hozzáteszem, azzal sem lett volna semmi baj, ha először csak leül és panaszkodik. Ilyenkor kicsit megkönnyebbül a lelkünk, és aztán valahogy egyszerűbb a saját hibáinkat is szemügyre venni.)
Ehelyett András elmondta nekem, hogy mi mindent csinált rosszul az elmúlt évek során, ami hozzájárult ahhoz, hogy ő és a felesége elhidegültek egymástól.
„Azért jöttem el hozzád, mert látom a saját felelősségemet és szeretnék mindent megtenni, hogy rendbe hozzam a házasságomat.”
Elkezdtük tehát a közös munkát, ami mindössze 3 alkalom után meghozta azt az eredményt, hogy együtt érkeztek. András felesége, Zita kicsit fenntartásokkal fogadta ezt a helyzetet, de nagy örömömre adott esélyt annak, amire András elköteleződött.
Ahogy András fogalmazott, „Én annyi mindent elrontottam már, ezentúl csak jól akarom csinálni.” Nem tudom, hogy ez tényleg sikerül-e neki, mert hibázni, rosszul reagálni szerintem a legjobb kapcsolatokban is tudunk. Ugyanakkor a felelősségvállalása és a kitartása figyelemreméltó volt.
Pozitív Változások
Lassan a közös munka végéhez közeledünk, és az, hogy mindketten beletették a figyelmüket, energiájukat és szeretetüket ebbe a folyamatba, az alábbi eredményt hozta:
András:
Nyáron nagyon el voltam keseredve. Komolyan féltem attól, hogy véget ér a házasságunk. Most olyan harmonikus a kapcsolatunk, ami sok-sok éve nem volt már igaz ránk. Nagyon sokat tanultam és fejlődtem az elmúlt hónapokban, és most már így akarom csinálni a jövőben is.
Zita:
Nem hittem benne, hogy András ennyit változik majd. Nagyon jó érzés látni, mennyit tesz értünk. Ez engem is arra inspirált, hogy változtassak, mert nem ő volt az egyetlen, aki követett el hibákat. Az, hogy a házasságunk rendbejött, a férjemnek köszönhető. Sokkal boldogabbak vagyunk és kiegyensúlyozott, harmonikus a kapcsolatunk. Tudjuk, hogy mindkettőnkre komoly szerep jut ebben, itt nincs olyan, hogy csak te vagy csak én, itt mi vagyunk. Nekünk együtt kell helyrehozni azokat a dolgokat, amit együtt rontunk el.
Kedves Nők és Férfiak!
Remélem, ezzel a rövid történettel sikerült megmutatnom, hogy a férfiak is küzdenek az övéikért, a párjukért, a család együtt maradásáért.
Legutóbbi hozzászólások