Volt pár nagyszerű évetek együtt? Úgy éreztétek minden rendben és jó volt a párválasztás részetekről? Akkor bizonyára így is van. Függetlenül attól, hogy most éppen gondjaitok vannak. Az is lehet, hogy nem most jelentkeztek nehézségek, csak most érzitek úgy, hogy erre valamilyen megoldást, ebből valamilyen kiutat kell találnotok. A párkapcsolati problémák széles skálán mozognak.
Tényleg ő a társam?
Az egyik első probléma lehet, hogy maga a párválasztás nem volt ideális, viszont akkor nem valószínű, hogy mostanra több közös évet hagytatok magatok mögött. Az is lehet, hogy ez egy viszonylag új kapcsolat és már most jelentkeztek olyan megoldandó kérdések, amelyekről tudjátok, hogy hosszú távon problémát okozhatnak. Ilyenkor érdemes megnézni, hogy valóban a megfelelő társat találtátok-e meg egymásban. Ha igen, akkor lehet kezdeni dolgozni a megoldáson. Ez a kérdés akkor időszerű, ha még friss a kapcsolat. Hosszabb kapcsolatban már nem ez a tipikus probléma.
Az együttélés maga is egy kihívás
Előfordul, hogy egyszerűen nem tudjuk, hogyan kell együtt élni. Na ez az, amit nem tanítottak a suliban, és jó esetben ugyan apa és anya együtt neveltek fel bennünket, rosszabb esetben nem a legjobb példát mutatva. Szóval hozzuk a mintákat és vagy tanuljuk, hogyan éljünk jól egy párkapcsolatban és hogyan legyünk jó társak vagy azt gondoljuk, mi mindent tudunk és hátra dőlve várjuk, hogy az élet oldja meg helyettünk. Nem fogja.
A kommunikáció is lehet jó vagy rossz
A párkapcsolati problémák hátterében néha kommunikációs különbségek is állhatnak, mert ezt sem feltétlenül tanultuk meg. Miért is kellene tudnunk, mit jelent az, hogy asszertív kommunikáció ? Miért jó nekünk az erőszakmentes kommunikáció, és hogyan alkalmazzuk a gyakorlatban? Ha mégis úgy érezzük, van még mit tanulnunk a témában, itt érdemes elkezdeni.
De igen, de nem
A mindennapossá váló veszekedés is ismerősen hangzik? A legtöbbször azt sem tudjuk, min robbant a vita, de robbant és nincs vége. Legtöbbször semmiségek, értelmetlen hülyeségek, amik szikraként funkcionálnak és hatalmas konfliktusokká fajulnak. A párkapcsolati problémák jelentős részében ezzel indítunk, amikor arról érdeklődünk, hogy mégis, mi a baj a kapcsolattal. A parttalan viták nagyon jól megalapozzák a következő állapotot:
Amikor nem vagyunk kíváncsiak egymásra
Egy másik nehézség, ha már a párkapcsolati problémákat vesszük sorra, amikor a partnerek érzelmileg eltávolodnak, elhidegülnek egymástól. Ilyenkor a pár tagjai egyre kevesebbet beszélgetnek egymással, több időt töltenek másokkal, mint a társukkal, csökkennek az intim pillanatok és úgy érzik, hogy a szeretett személy idegenné vált számukra.
Az első számú megoldás
Egy neves brit pszichiáter, John Bowlby – az anya-gyermek közötti kapcsolatot vizsgálva – megalkotta zseniális kötődéselméletét. Hogy jön ez ide? Sajnos Bowlby nem érhette meg, hogy a kötődési szükséglet fontosságát a felnőttkori szeretetkapcsolatokban tovább vizsgálták és azokra is kiterjesztették. Mára pedig már azt is tudjuk, hogy az érettség első számú fokmérője nem a másoktól való függetlenség. Érettségünk abban mutatkozik meg leginkább, hogy egy életen át képesek vagyunk másokhoz érzelmileg kötődni és a képességen túl ez egy szükséges függés. A baj az, ha ezt nem ismerjük be sem magunk számára, sem egymás előtt, és nem ennek a szükségletnek a tudatában élünk, hanem ennek az alapvető szükségletnek a tagadásában. Pedig kötődési szükségletünk fel- és beismerése más alapokra helyezik a kapcsolatainkat. Ha elfogadjuk, hogy a szeretve lenni és a valahová tartozás érzése, valamint a biztonságos kötődés megélése nagyon fontos nekünk és ugyanígy a társunknak is, már egy új perspektívából láthatjuk önmagunkat és a közös életünket.
Ha úgy látod, hogy bármelyik probléma érint a fenti felsorolásból, fontos, hogy elindultál az úton, hogy megoldásokat keress és találj, ez pedig azt is jelenti, hogy felelősséget vállalsz önmagadért és azért a kapcsolatért, amiben élsz.
Legutóbbi hozzászólások